Istentisztelet-sorozat törvényről és szabadságról

Aktuális témáink:

Május 8-9.: Vagyok, aki vágyok

János evangéliuma 13. fejezetének 34-35. versei, valamint Máté evangéliuma 5. fejezetének 48. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Bár Istené az egész világ, Izrael népét választotta ki sajátjának, aki előtt fel is fedte önmagát.  Ennek a kiválasztásnak a szövetség megkötése adott biztos alapot. Az Úristen törvényeinek betartása megkülönböztette a választott népet a környező pogány népektől. Hitük megélése az identitásuk részévé vált, és erről tudták a szomszédok, hogy ők kihez tartoznak. És azt, hogy mi kihez tartozunk, miről ismeri fel a környezetünk? Arról, ha szeretjük egymást? Ha Jézus által Istenhez tartozunk, akkor a szeretetet meg akarjuk élni. Ebben segítenek nekünk a második kőtábla igéi, amik az egymás közti kapcsolatot alakítják. És ahol egymást így tudjuk szeretni, ott vonzó közösségi élet jön létre a tökéletes Isten Lelke által a tökéletesen tökéletlenek között. Hallgass bele az igehirdetésbe! [/read]

Május 8-9.: Vagyok, aki vágyok

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 17. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A parancsolat az egész “törvény” gyökerét ragadja meg. Az Isten adta keretek átlépése, kibővítése nem a tettekkel kezdődik, hanem már a vágyakkal, a kívánságokkal. Érdemes hát ott kezdeni a kezelést. De ez akkor azt jelenti, hogy rossz vagyok, ha vágyok valamire, ha valamit el szeretnék érni? A vágy maga a bűn és bűnös vagyok, ha vannak vágyaim? A helyén és idejében megélt vágyak és célok előre visznek, és nem  pillanatnyi élvezetet, örömöt adnak. Isten szabaddá tesz, hogy a vágyainkat megéljük ott és akkor, ahol az nem rombol, ahol annak helye van. Isten lehetőséget és perspektívát ad, hogy ne a vágyaink uralkodjanak rajtunk, hanem mi azokon. Hallgass bele az igehirdetésbe! [/read]

Május 1-2: Az igazság szabaddá tesz

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 16. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A parancsolat elsősorban a korabeli “bírósági gyakorlatra” vonatkozott, aminek az alapja a személyes tanúvallomás volt. De ma sem mindegy, hogy mit mondasz a másikról. Mit mondasz magadról? Mi az igazság? Ma körülöttünk sok minden csábít arra, hogy az igazságot önmagamról és a másikról is az alapján határozzam meg, hogy mi a könnyű vagy éppen mi az előnyös. Mi nekem a mérték? Az, amit mások mondanak? Az, amit én tartok helyesnek? Van helye Istennek abban, hogy szerintem mi az igaz és mi a mérték?

Isten szabaddá tesz, hogy képviselhesd azt, ami igaz. Ami nem mindenkinek mérték és norma, de neked vállalhatóan az. Szabaddá tesz, és jó irányba visz. Sőt, szabadságod, felelősséged, hogy a körülötted lévőket is jó irányba viheted. A jó irányt mutathatod.[/read]

Április 24-25.: Felhasználó barátság

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 15. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A parancsolat eredetileg az emberrablást tiltja, azaz a másik szabadságának tiszteletben tartására hív. Elvenni a másét, hogy nekem legyen elég? Vagy sosem lesz elég, hanem mindig kell még valami? Hogy a másik is csak azért kell, mert az jó és hasznos nekem? Használom őt, ahogy használnak engem, amikor kell? De ha nem, akkor a másik embert is eldobom?

Isten keretet akar szabni a birtoklásnak és a használásnak. Mert Te nem az vagy, amit megveszel, használsz és birtokolsz. Szabad lehetsz a tárgyaktól, akár sok van belőlük, akár kevés. Szabad lehetsz arra, hogy a másikat szeresd, segítsd és ne használd ki![/read]

Április 17-18.: Hárman párban

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 14. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Eredetileg a zsidóknál a házasságtörésre vonatkozott a “Ne paráználkodj!” parancsolat. Egy meglévő család egységét, a tulajdont óvta, hiszen ha egy nőnek több férfitól is született  gyermeke, a földet ők is örökölték. Lényegében ez a törvény az egzisztenciát védte. Ma hogyan függ össze az egzisztenciával a párkapcsolat, a házasság és annak tisztasága? Mit jelent a szexualitás méltósága? Ezek olyan égető kérdések, amiket Istennel és a párunkkal meg szabad beszélni a kapcsolat érdekében. A párkereséstől az elköteleződésig végig jelen van Isten. Kérdés, hogy ezt észrevesszük-e, vagy inkább mi magunk értelmezzük Isten akaratát egy-egy remekül vagy éppen szerencsétlenül alakult élethelyzetünkre.[/read]

Április 10-11..: Ahol a menny és a föld összeér

Márk evangéliuma 12. fejezetének 28-31. versei és Lukács evangéliuma 14. fejezetének 1-5 versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Törvény törvény hátán. Jézus viszont a legnagyobb parancsolatban összefoglalta nekünk röviden és tömören a parancsolatokat, aminek a lényege Isten és az embertárs szeretete. Nem újdonság ez a két irány, hiszen míg az első 4 parancsolat az Istennel való kapcsolatainkat, a többi az egymás közti kapcsolatainkat segíti. És annak érdekében, hogy konkretizálja a szeretet parancsát Jézus, még arra is rámutatott az “aranyszabályban”, hogy úgy viselkedjünk a másikkal, ahogy azt mi is elvárjuk tőle. Tanítása és tettei forradalmiak voltak, a vallási vezetők szemében pedig egyenesen botrányosak, mint pl. itt a vízkóros szombati meggyógyítása. Ezzel is rámutat arra Jézus, hogy a szombat van értünk, nem pedig fordítva. [/read]

Március 27-28.: Életed védelmében

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 13. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Habár a parancsolat eredetileg az indulatból való gyilkosságot tiltja, Jézus kiterjeszti ennek az értelmét, és ide kapcsol minden kártékony gondolatot és elmulasztott életet védő tettet. Ezt tovább gondolva a parancsolat szembesít bennünket önpusztító szokásainkkal: táplálkozási, alvási szokásainkkal, függőségeinkkel, testi-lelki szükségeink elhanyagolásával. Ezekre az egyetem után sem lesz könnyebb odafigyelni. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy mások életének a védelméért is messzemenőkig meg kell tennünk, ami tőlünk telik. Pusztítok, vagy építek a környezetemben? Saját igényeimet mennyire mások kárára élem meg (koli, albérlet, közös tanulás, munka, alkalmazkodásra való képtelenség)? Észreveszem, ha valakinek segítségre van szüksége a környezetemben?[/read]

Március 20-21.: Húsleves és rántotthús

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 12. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A parancsolat eredeti kontextusában ezt jelenti: hordozzátok el egymás terhét. Ez nem megy súrlódás mentesen sem a családon belül, sem a társadalom szélesebb körében, az egymást követő generációk összefüggésében. Milyen formában visszük tovább szüleink/elődeink hagyatékait, jó vagy nem túl szerencsés mintáit? Mit hagyunk magunk mögött az utánunk következő nemzedék számára? Hogyan fejezzük ki megbecsülésünket az előttünk járóknak és hogyan hozzunk felelős döntéseket, amik az utódainkat érintik? Szüleinket, őseinket tisztelnünk kell, nem imádnunk. Szemlélhetjük őket egészséges kritikával, de megóv bennünket attól, hogy teljesen elzárkózzunk előlük. Egymás terhét elhordozni: a múltat értékelni, az elődeink munkáját, életét alázattal szemlélni és a jövőre nézve felelősen élni.[/read]

Március 13-14.: Életed ritmusa

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 8-11. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A munka áldás és nem csak egy ilyen helyen, mint az egyetemi gyülekezet. 🙂 Isten ezzel bízott meg bennünket: műveljük és őrizzük a földet. Dolgozzunk, éljünk belőle, de becsüljük meg, ne zsigereljük ki. Adjuk meg a neki járó pihenést.

Ő maga is megünnepelte a teremtés munkáját, és azt kérte tőlünk, hogy mi is így tegyünk. Időnként álljunk meg, és gyönyörködjünk abban, amit elvégeztünk. Töltődjünk fel testileg és lelkileg, hogy örömmel fogjunk neki újra a munkának. Ez különösen felszabadító azokban a helyzetekben, amikor nem tudunk kiszállni a mókuskerékből: fogadjuk el a munkánk tökéletlenségét és befejezetlenségét. (Sedlacek: élvezd, amit megszereztél, és tanuld meg elfogadni, hogy nem változtathatsz rajta.)  Legyen meg a megszentelt, Istennek szánt idő az életünkben, de ne csak vasárnap. Nem tudhatjuk le egy nap alatt. A többi hatot is oda kell szentelnünk, hiszen az idő nem a miénk. Hogyan tudunk ebből Istennek visszaadni? Hogyan tudjuk a munkánkkal és a pihenésünkkel Istent dicsérni? [/read]

Március 6-7.: Éld meg, mondd ki!

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 7. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Mit jelent hiába kimondani? Káromkodni, vagy miről lenne itt szó? Fordítsunk egyet a parancsolaton, és próbáljuk pozitívan megfogalmazni. Nagyon egyszerűen: Hitelesen emlegesd! Hiszen nem hiába emlegetik a keresztyének Isten nevét, amikor az életükből vajmi kevés olvasható ki az Istennel való kapcsolatukról? Hogy értsük a parancsolatot, tennünk kell egy lépést hátra és fel kell tenni a kérdést: Mennyire tükrözi az életed azzal a Valakivel való kapcsolatodat, aki annyira szeretetteljes, hogy az ellenségeivel is jót tesz, segít azokon, akikről már mindenki lemondott, és nem ítél látszat alapján, vagy mindig ad második esélyt? – Hogy csak pár dolgot emeljünk ki a tulajdonságai közül. Mennyire hiteles az életed a szavaidhoz mérten?[/read]

Február 27-28.: Istenképtelenség

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 4-6. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Miért ne szeretné Isten, hogy képet készítsünk róla? Talán furcsa lehet elsőre, de gondolj bele: Előfordult már veled, hogy negatív értelemben “beskatulyáztak” valahol? Akár az iskolában, akár a baráti társaságban, és próbáltál belőle kitörni, de nem sikerült. Mert készítettek rólad egy “képet”, és az voltál te. Se több, se kevesebb. Idegesítő, nem? Hiszen sokkal több van benned, mint azt sokan gondolnák. Ha fontos számodra ennyire a szabadság, akkor talán már érted, miért nem akarja Isten sem, hogy beskatulyázzák.[/read]

Február 20-21.: Istenek piacán

Mózes 2. könyve 20. fejezetének 3. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Az első parancsolat érdekes módon nem tagadja, hogy lennének más istenek a szabadító Istenen kívül. „Csak” annyit mond, hogy ne azokat tiszteld, hanem azt az egyet, aki megszabadított. Idejétmúlt lenne ez a parancsolat a mai világban, amikor már az egy Istenbe vetett hit is kérdés? Nem biztos. Hiszen ha tágítjuk az istenek fogalmát, és nem csak fehér szakállú öregurakként képzeljük el őket, ráismerhetünk egyre-kettőre akár saját életünkben is. Mi van, ha istenek alatt azokat a dolgokat értjük, amik leuralják életünk jelentős részét? Kinek a munkamánia, a maximalizmus, a  görcsös megfelelni akarás, vagy a likehajhászás. Ezekkel szemben egy szabadító Isten gondolata talán már nem is annyira idejétmúlt orvosság. [/read]

Mózes 2. könyve 19. fejezetének 20. versétől a 20. fejezet 2. verséig terjedő szakasz alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Mózes villámlás és mennydörgés közepette, sűrű felhőben felkapaszkodik a Sínai-hegyre, hogy személyesen találkozzon Istennel, aki mielőtt kifejtené, mit vár el a népétől, elmondja a legfontosabbat önmagáról. – Az vagyok, aki megszabadítottalak titeket az egyiptomi fogságból. Mivel megszabadítottalak, ne tedd meg ezt, meg ezt… Én már megtettem érted a legfontosabbat: szabadságot szereztem neked, most már rajtad a sor, hogy megmaradj ebben a szabadságban a tőlem kapott igék megtartása által. – Azóta elküldte egyszülöttjét, aki teljes szabadságot szerzett áldozatával és feltámadásával. Nem a parancsolatok betartása által leszel szabad, de ezek útjelzőkként segítenek a neked ajándékozott szabadságban megmaradni. Szabad vagy, azt teszel, amit szabad, ha ezt így akarod. Szabad másként is, de nem érdemes. [/read]