Philip Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz

kerulo_utak_a_boldogsaghoz

Minden idők egyik legolvasottabb keresztyén szerzője nem kíván mélyenszántó elemzésekbe fogni arról, hogy mi a boldogság, inkább néhány, inspiráló kortársa és ismert személy életútján keresztül mutatja be azt, hogy miként lelhetjük meg a lelki békénket – és ami talán a legmeglepőbb, hogy van közöttük olyan is, aki elutasította a keresztyén hitet.

Amikor először kezembe vettem a könyvet, azt hittem, hogy egy, tipikusan a pozitív pszichológia alapjaira épülő, bibliai tételekkel alátámasztott művel találtam szembe magam, de csalódnom kellett. Csalódnom kellett, méghozzá pozitívan, hiszen nem egy újabb boldogságtudományos okfejtés olvasásába kezdhettem bele, mert valljuk be: a sokadik (x-edik, n-edik, kinek mi tetszik) ilyen mű befejezése után némi üresség marad bennünk, mivel egyáltalán nem azt kaptuk, amit vártunk.

Yancey Magyarországon 2010-ben megjelent műve azonban rácáfolt előzetes félelmeimre: amellett, hogy szórakoztató olvasmány, egy újfajta szemszögből keresi a boldogság kulcsát. Azokat az embereket mutatja be, akik ösztönzőleg hatottak rá írói pályafutása során, akiknek segítségével érettebbé válhatott és akiket „szellemi mentorainak” tekint. Vannak köztük számunkra ismert emberek is, mint például Martin Luther King Jr., a faji integráció elszánt harcosa, Mahatma Gandhi, az indiaiak szabadságát passzív ellenállással kivívó ikonja, vagy éppen az orosz irodalom legendái, Tolsztoj és Dosztojevszkij.

Noha a szerző első pillantásra mintha csak különféle példaképeit listázná végigböngészve mind a 13 rövid írást, valójában Yancey életútja kristályosodik ki előttünk. Mesél arról, hogy fiatalkorában milyen sérüléseket szerzett az egyházban (ezzel szinte megegyezik könyvének első fejezete), és hogy hogyan tudott megküzdeni keresztyén főiskolája merev szabályaival. A fentebb említett, általa felsorolt emberek mellett van olyan, akivel ő maga is találkozott, mi több, akivel együtt dolgozott. Jó példa erre Dr. Paul Brand, aki leprásokat gyógyító speciális klinikát hozott létre Indiában, ahol Yancey is járt. 1993-ban adták ki közös munkájukat, a Pain: The Gifts Nobody Wants (Fájdalom: Az ajándék, melyet senki sem akar) című könyvet, melyet 1997-ben újra publikáltak The Gift of Pain (A fájdalom ajándéka) címmel.

A könyvet lapozgatva azonban időről időre felmerült bennem egy zavaró érzés, mely nem tudta teljessé tenni az élményt. Mindössze annyiról van szó, hogy a szerző lépten-nyomon hivatkozik arra, hogy mennyi szenvedést látott a világban, Indonéziától Dél-Amerikáig, Fekete-Afrikától Indiáig, miközben arra sosem tért ki, hogy ő minek köszönhetően kapott ekkora áldásokat Istentől. Mármint hogy ennyi helyre elutazhatott. Hogy ha viszont egy másik szempontból nézzük meg az életútját; rájöhetünk, hogy Isten csodálatos írói vénával áldotta meg őt, amit épp az úgynevezett harmadik világban uralkodó diszfunkciós folyamatok bemutatására használhatott fel – és a Kerülő utak a boldogsághoz című könyve pedig a legjobb olvasmány ennek, valamint számtalan egyéb, a társadalmunkban uralkodó nézet megértéséhez.

Dezső Attila

Philip Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz

Harmat Kiadó, 2010

440 oldal