Gyökössy Endre: Kulcs a boldogsághoz

 

343

Hogy mi a boldogság kulcsa, azt az írótól tudhatjuk meg személyesen, a betűk mögé betekintve, mert amit leír, azt ő meg is élte: az Istennel élt életet.

Egy régi, tölgyfa bútorokkal berendezett szobában egy kis asztal mellé ülni, melynek másik oldalán egy víg kedélyű idős úriember foglalt helyet és a kérdéseidre először elgondolkodva, majd a mondatokat hol méltóságteljesen, hol derűs könnyedséggel formázva válaszol, attól függően, hogy beszélgetésetek témája éppen mit kívánt. Nekem ez volt az érzésem Gyökössy Endre Kulcs a boldogsághoz című könyvének az olvasása közben, mely tulajdonképpen két füzetecske: Kulcs a hegyi beszédhez, illetve Ószövetségi boldogmondások címmel.

A bölcsességhez idő kell, és ennek van egy nagyon egyszerű következménye: a bölcs egy másik korban nőtt fel, mint mi, akik a bölcsességet még csak hallgatjuk. A bölcs tehát az előző generációk nyelvét használja, ezért bizonyos szófordulatok, vagy képek idejét múltnak tűnhetnek számunkra. Ez azonban fel sem tűnik kis idő után, még hitelesebb így “Bandi bácsi” és ebből is érezzük, amit mond, annak ő már mögötte van. Mégpedig mi mindennek! Budapest ostroma, osztályidegennek nyilvánítás a kommunista időkben, és tudományos pályájának “megtorpanása”. Mégis – a könyv alapján már megismerve – szinte látjuk magunk előtt a mindig derűs idős urat, aki hosszú évek megfeszített munkája után csak legyintve annyit mond: nyugdíjas lelkész nincsen.

Bandi bácsi ugyanis lelkész volt, aki olyan kortörténeti háttérinformációkat ad könyvében, amik által egyszer csak megértünk olyan kifejezéseket, amiken tekintetünk talán csak átsiklott Bibliánk olvasása közben: Mit jelent eleven szenet gyűjteni valaki fejére, vagy kényszeríteni egy mérföld megtételére, vagy mely volt a zsidó házak legbelső, egyetlen, kulccsal zárható szobája? Ezeket a könyvecskéből megtudhatod.

Bandi bácsi pszichopedagógus (is) volt, aki szakértelemmel nyúl pl. az imádság gyakorlatához és tolmácsolásában kézzelfoghatóvá válik az a folyamat, melyet az ember végigjár lelkének a legbelső szobája felé vezető folyosón. Bandi bácsi művelt ember volt, aki azonban nem ragad meg a magasságban, hanem a relativitás és kvantumelméletet le tudja hozni a hétköznapi szavak szintjére és egyszerű dolgokat fel tud emelni filozófiai magasságokba, a kettőt pedig össze tudja békíteni egy olyan egyszerű és megmosolyogtató mondatban, mint a következő: “Isten szemében a Jupiter vagy a katicabogár hátán a pötty – ugyanaz! … Mivel Isten olyan nagy, hogy előtte már nincsen kicsi” 🙂

Tudom, hogy egy könyvajánlónak inkább kellene szólnia a könyvről, mint arról, aki írta és különösen igaz ez egy olyan könyv esetében, melynek a témája megegyezik egy több száz tagból álló közösség féléves lelki ösvényének az útjelző tábláira írottakkal. Mégis, hogy mi a boldogság kulcsa, azt az írótól tudhatjuk meg személyesen, a betűk mögé betekintve, mert amit leír, azt ő meg is élte: az Istennel élt életet. Erről tesz ő bizonyságot könyvében őszintén, személyes példákkal közel engedve önmagához és a témához az olvasót, biztatva, hogy meg merje hozni a nagy döntést, nem titkolva azonban az út nehézségeit sem, melyekkel meg kell harcolnia. Nincs azonban egyedül az ember sem a döntés meghozatalában, sem a rögös úton való járásban, mivel ahogy olvashatjuk “velünk van az Egy, mi egy csomó nulla vagyunk, és ha a sok nulla elé odakerül az Egy, hallatlan nagy számot kapunk!”

Kovács Gergő

Gyökössy Endre: Kulcs a boldogsághoz

Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2014

128 oldal