Kicsi a bors, de erős. A gyanútlan, Bonhoeffert nem ismerő olvasó azt gondolhatná a vékony könyvre pillantva: hamar a végére lehet érni. Lehetni lehet, de érdemes-e?
A szentek közösségéről beszél Bonhoeffer, nem magánjellegű csoportok ügyéről; nem egyedi megoldásokról, hanem az egész egyház felelősségéről. Rólunk van szó! Közösségben végzett feladatainkról.
Egyik gondolat természetesen követi a másikat és mire az ember észbe kap, már el is érkezett a fejezet vége. Ilyenkor érdemes megállni és feltenni magunknak a kérdést: Miről is olvastam? Ne ijedj meg, kedves olvasó, ha nem tudsz erre összeszedetten felelni. Inkább lapozz vissza és csodálkozz rá a részletekre!
Az emberek önző vágyai által létrehozott közösséget szembeállítja a Szentlélek munkájával. Rávilágít, hogy a jó gyülekezet nem az a hely, ahol minden úgy zajlik, ahogy nekünk tetszik. A jó gyülekezet olyan, ahol a dolgok Krisztusnak tetsző módon történnek. Kiemeli, hogy a keresztyén ember számára a keresztyének közössége már önmagában áldás, ami azonban nem adatik meg mindenkinek.
Még tanácsokkal is ellát, hogy egy áhítaton hogyan élhetjük át igazán az igeolvasást, a közös éneklést és imádkozást. Világosan megfogalmazza ezek céljait. Gyakorlati útmutatót is ad arra nézve, hogyan tegyük mindezt, minek van helye és minek nincs egy közösségi alkalmon. Beszél az egyedüllétről is, szerinte csak a közösség tagja lehet egyedül és csak az élhet a közösségben, aki egyedül van.
Ezenkívül kifejti még, hogy a gyülekezet, a Krisztusra rátalált emberek közössége elképzelhetetlen anélkül, hogy tagjai ne akarnák egymást szolgálni. Mivel, hogyan és milyen alapon tehetjük ezt úgy, hogy ne uralkodjunk a másik emberen? Végezetül a gyónásról és az úrvacsoráról szóló gondolatait osztja meg velünk Bonhoeffer.
A szerző kétségkívül a XX. század egyik legizgalmasabb német személyisége: evangélikus lelkész, prófétai látású teológus, a második világháború alatti német ellenállás támogatója és mártír. Pál apostol szavait használva, Bonhoeffer kemény eledellel és nem tejjel táplálja olvasóit.
„A keresztény közösség olyan közösség, amely Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban áll fenn. Se több, se kevesebb nem lehet ennél. A keresztény közösség – a röpke, egyszeri találkozástól a sokéves, mindennapos együttlétig – csak ebben áll.” Kicsi a bors, de erős.
Csorvássy Zsófia Fruzsina
Dietrich Bonhoeffer: Közösségben
Harmat kiadó
112 old.
English 
Magyar