Istentisztelet-sorozat keresztyén alapkérdésekről

Minél inkább megismersz valakit/valamit, annál inkább rádöbbenhetsz, hogy mennyi mindent nem tudsz még róla. Ezért van, hogy az igazán bölcs ember ismeri saját tudásának a határait, és nyitott a tanulásra.

A félév végéig alapkérdések átgondolására hívunk istentiszteleteinken olyan témákban, amelyekre – elsőre talán úgy tűnik – már óvodás hittanórán megkaptuk a választ. Biztos? Hagyjuk közösen, hogy a Szentlélek Isten felnyissa a szemünket, még van bőven mit tanulnunk és formálódnunk.

Hol tartjuk az alkalmainkat? Itt megtalálod a hozzád legközelebbit.

Aktuális témáink:

December 12-13.: A néven nevezett Isten

Az Apostolok Cselekedetei 17. fejezetének 22-34. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Pál kiállt Athénban az Areopágosz közepére, és szónoklatában először elismerte a művelt helyiek vallásosságát, majd az “ismeretlen Istenről” és az Ő Fiáról beszélt, mert itt találta meg a kapcsolódási pontot köztük és Isten között. Bármennyire is különbözőek vagyunk, mindenkinek van az életében olyan, amin keresztül megszólítható, és ha kiderül, mi az, akkor lehet beszélni Istenről, csak így ér célba az üzenet. Érdemes először ezt keresni, ismerkedni a másikkal. Lehet, arra jövünk rá, hogy nem “találunk fogást” a másikon, de más még találhat. Amikor nem hívő barátaiddal, esetleg rokonaiddal beszélgetsz az evangéliumról, melyik megközelítés működik leginkább? A sajátod vagy az övék? Az ő szemszögükből kiindulva, hozzájuk alkalmazkodva érdemes megosztani az Istennel kapcsolatos gondolatainkat, élményeinket.[/read]

December 5-6.: Halálos iramban

Az Apostolok Cselekedetei 14. fejezetének 1-7. és 19-20. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Szekálás, zaklatás, mobbing. Mit mondanak neked ezek a szavak? Csak hallottál róluk, vagy a saját bőrödön tapasztaltad meg, mit jelent, mikor valaki kipécéz magának és nem hagy békén. Miért? Csak mert így tartja kedve, nem csináltál igazából semmit, ami feldühíthette. De nem kell ennyire szélsőséges példát felhozni, mindenkit bántottak már, cikiztek, vagy kinéztek valamiért. Ilyenkor ösztönszerűen ökölbe szorulhat az ember keze, és vagy visszatámad, vagy magába folytja a fájdalmát. Vagy másokat bánt, vagy magát emészti. Pál apostolnál egyiket sem találjuk. Szinte komikus a jelenet, ahogy felkel a kövezés után és visszasétál a városba, ahonnan kivonszolták, mert halottnak hitték a kivégzés után. Honnan ez a lelki tartás, amit nem ingat meg az emberek viselkedése/tette? Honnan ez az elszántság, ami tovább vezeti még a megsemmisítőnek tűnő helyzet után is. Talán csak egy válasz lehet erre: A Szentlélek munkája.[/read]

November 28-29.: Elköteleződés vs fanatizmus

Az Apostolok Cselekedetei 23. fejezetének 12-15. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Több mint negyven fanatikus zsidó elhatározta, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik Pált. Ezt a gyilkos szándékot azonban kineszelték, így menekült meg Pál (ismét). Ezeknek a férfiaknak a vallási fanatizmusa nem ismert határokat, viszont Pál elköteleződése a szolgálat mellett megmentette ebből a veszélyből is. A hit útján a kereséstől az elköteleződésig komoly utat kell bejárnunk, amin mindig vannak akadályok. Maga a vallási fanatizmus is ilyen akadályozó tényező lehet, amit látva nem merünk tovább haladni a hit útján. Istennek nem elvakult, hanem mellette elköteleződött követőkre van szüksége, akik nincsenek megkötözve pusztító szokásoktól, gondolkodásmódtól, hanem a kapott célra tekintenek kitartóan.[/read]

November 21-22: Adni vagy nem adni?

Az Apostolok Cselekedetei 5. fejezetének 1-11. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Adni nehéz. Van annyim, hogy adjak? Mennyit kell adnom? Elég az, amit én adok? Anániás és Szafira félreértették a vagyonközösséget. Nem értették, hogy nem kötelező, hogy nem kell mindent odaadni. A probléma nem az volt, hogy nem mindent akartak adni, hanem azzal, hogy úgy tettek, mintha az egészet odaadták volna, miközben nem.
Miért adunk? Kiéből adunk? Milyen lehet az adomány? Pénz vagy valami más is lehet? [/read]

November 14-15: Másokért mondott imák

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetének 1-17. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Talán te is láttál már olyan Youtube videót, ami bemutatta, hogyan készült egy film. Hogy milyen kaszkadőr vagy számítógépes munka kellett ahhoz, hogy a mozi-látvány lenyűgözhessen. Amit látsz, az vajmi kevés ahhoz képest, aminek a színfalak mögött meg kellett történnie. Igaz ez Péter szabadulásának a történetére is. Az akciódús színtér mögött a gyülekezet közös imádsága kíséri mindvégig az eseményeket. Olyan az imádság itt, mint egy biztos lelki háttér, szent hátszél, mely a színfalak mögött munkálkodik a legkilátástalanabb helyezetben is. Te kikért imádkozol? Vagy miért tudod másokkal közösen összekulcsolni a kezed? [/read]

Az Apostolok Cselekedetei 13. fejezetének 2. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Amikor Isten akaratát keressük, akkor sokszor konkrét válaszokra várunk. Eközben Isten igéjét, az áhítatokat, stb. horoszkópként használjuk, azaz konkrét jelként, útmutatásként értjük. Egyértelmű utalásokat és válaszokat akarunk kiolvasni belőlük, amit határozottan Isten üzeneteként értelmezünk. Ez veszélyes dolog, Istent akarjuk tulajdonképpen beszabályozni ezzel. Irányítani akarjuk az Irányítót. Pálék viszont böjtölve, Istenre hangolódva tudták megérteni a Lélek irányítását. Ez lehet számunkra is a helyes hozzáállás, hogy ne értsük félre az isteni üzenetet. [/read]