Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója

covers_1582

„Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – ez az idézet a fülszövegben rögtön megragadott. Hiszen ezt már én is megállapítottam! Rögtön ezután pedig el is szégyelltem magam. Szabad ilyen nem túl krisztusi módon gondolkoznia egy keresztyénnek? Szabad-e vagy sem, az íróval együtt már ketten vagyunk, akikben legalább egyszer megfogalmazódott ez a mondat élete során. A könyv sikerességéből pedig arra következtetek, hogy nem is kevesen lehettek még ezzel így.

Adrian Plass leginkább humoros keresztyén könyveiről ismert. Ezek közé tartozik az Egy kegyes kétbalkezes naplója is, mely egy sorozat első kötete. Eredeti címe The Sacred Diary of Adrian Plass Aged 373⁄4, azaz A 37 3⁄4 éves Adrian szent/megszentelt  naplója párhuzamba állítható Sue Townsend korábban megjelent és híressé vált A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója/The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾ művének címével, mely szintén egy fiktív napló.

„Úgy érzem, naplót kell vezetnem, ezzel is mások épülését szolgálva. Minden egyes isteni sugallat és élmény megosztása üstökösként ragyogna előttünk az éjszakában. Mindazonáltal az ihlet még várat magára. De hisz holnap vasárnap! Vasárnaponként pedig mindig történik valami.”

Ezekkel a szavakkal kezdi az életében és gyülekezetében történő események megörökítését a kegyes kétbalkezes, maga Adrian Plass. Főhősünk gondolatain keresztül olyan tükörben láthatunk mindenkit, mint a vidámparkok elvarázsolt kastélyainak tükrei. Ha ezekbe nézünk és megpillantjuk magunkat vagy a másikat, nevetnünk kell. Így van ez a napló szereplőivel is: vérmérséklettől függően elmosolyodunk, felkacagunk ügyes-bajos dolgaikat olvasva. A karikírozott jellemek azonban mély igazságokat is hordoznak. A könyv olvasása közben rádöbbentem saját hibáimra, hiányosságaimra is. Megláttam, hogy mikor aggodalmaskodok feleslegesen, mikor ragaszkodom a végsőkig rossz elképzelésekhez, hgoy mit kezdek a konfliktusaimmal vagy épp hogyan nem veszem észre azt, hogy Isten általam is munkálkodni szeretne és munkálkodik is.

Adrian Plass az életéből merített, amikor megírta ezt a történetet, de a főhőssel való névazonosság ellenére azért ő mégsem egészen maga a naplóíró. Bár olvasói gyakran feltételezik ezt és ez számos félreértést okozott neki az évek során. Azonban a való életben feleségét Bridgetnek és nem Anne-nek hívják, egy helyett négy gyermek édesapja, akik közül egyik sem Gerald. Valamint a műben megjelenő gyülekezet sem egy klasszikus anglikán közösség.

A könyvet 2014-ben kaptam, de azóta saját példányom is van. Tartalma mellett Lente István találó illusztrációi miatt is szeretem olvasgatni, ha épp jobb kedvre szeretnék derülni. A szereplők a szívemhez nőttek, mert nagyon valóságosnak tűnnek. Mintha tényleg élnének valahol és velünk együtt Jézus útját járják, megmutatva Őt a világnak. Anagrammaszenvedélyemet például Geraldnak köszönhetem. Ha már itt tartok, tudtátok, hogy az egyetemi gyülekezet anagrammája: Igyekezettel ügyem-e? Bár meglehet, hogy nem mindenki ilyen fejtörős hobbira vágyik. A könyvből azonban egy egészen speciális és nagyon kellemes időmérési módszert is el lehet sajátítani. Gumimacik segítségével megállapítható egy prédikáció hossza, akár óra használata nélkül is. Egyébként Barbi legutóbbi igehirdetése  7 gumimaci hosszúságú volt, ami szerintem ideális. 😉

Csorvássy Zsófia Fruzsina

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója

Harmat Kiadó, 2000

167 oldal