Jó-jó, képeket már láthattatok a kárpát-medencei egyetemi gyülekezetek őszi kirándulásáról, de mit is csináltunk pontosan a szűk két nap alatt? Kozma Tímea elmeséli nektek.

Zágráb…nos igen, Horvátország fővárosa csaknem 800.000 lakossal és számos látnivalóval, melyeket volt szerencsénk másfél napban felfedezni és megismerni Budapestről, Szegedről és Kárpátaljáról jött társainkkal.

Az első nap, miután megérkeztünk városközponthoz közeli szállásunkra, három parkot (melyek a Zöld Patkó nevű hét teret magába foglaló zöldövezet része) és a Jelasics-teret, azaz a város főterét magába foglaló Alsóvárost jártuk körbe, megtekintve útközben több múzeumot, a levéltárat, és az egyetem épületét lelkészeink vezetésével.

Másnap még többet láthattunk a Száva partján fekvő csodából – pontosabban a Felsővárosban tettünk egy nagy sétát a délelőtt folyamán. Ez a terület két részből áll, a Kaptolból és a Gradecból. A Gradec városrészben megtekintettük a Lotrscak-tornyot, melyből minden nap pontosan délben ágyúlövéssel emlékeznek a horvátok a törökök felett aratott győzelmükről. Ezt követően a Szent Márk-tér felé vettük az irányt, ahol a Szent Márk-templom és a Szábor, azaz a horvát parlament található.

A Szent Márk-templomon 2 címer látható: Zágráb városé jobbról, és a Szerb-Horvát-Szlovén királyságé balról. Továbbsétálva elértünk a Véres-hídhoz, mely egyébként ma már csak egy utcát jelent, és a kőkapuhoz, amely a régen állt 5 városkapuból az utolsó fennmaradt ilyen látványosság. Végül a következett a Kaptol-városrész, melynek központja a Mária mennybemenetele-székesegyház, azaz a Katedrális, Zágráb talán legjellegzetesebb épülete. A templom két tornyából az egyik épp felújítás alatt állt, melyek egyébként 105 méter magasak – a székesegyház összesen 5000 hívőt tud egyszerre befogadni. Az Alsó- és Felsőváros között helyezkedik el a Dolac, azaz Zágráb termelői piaca, ahol vasárnapon reggelenként régiségvásárt is rendeznek.

A délután további részében, a séta után mindenki maga dönthette el, hogy merre szeretne menni, ugyanis vártak még ránk felfedezésre vágyó helyek. Informális csoportokká alakultunk, majd szétszéledtünk. Társaimmal a Mirogoj-temetőt néztük meg, Európa egyik legnagyobb és legszebb nyughelyét, de voltak, akik a Botanikus kertet, vagy a Száva partját találták szimpatikusnak. Hazafelé, már vasárnap délelőtt a magyar határhoz közel fekvő Varasd várát és városközpontját ismertük meg egy rövid séta keretében.

A 3 nap alatt ugyanakkor nemcsak nézelődéssel töltöttük az időt. Reggelente zenés áhítatokon vettünk részt lelkészeink és gitárosunk, Dolmán Pisti közreműködésével. Esténként a csapat egy része összegyűlt, és amolyan Üljünk be valahova!-feelinggel kerestünk egy helyet, ahol szimpatikusak az árak és még helyünk is volt, majd beszélgetéssel és játékkal töltöttük el az időt.

Nagyon jól éreztem és szerencsésnek tartom magamat, hogy részese lehettem az utazásnak. Új embereket ismerhettem meg, rengeteget beszélgettünk és szórakoztunk, olykor másnapra átnyúlóan is. Köszönettel tartozunk gitárosunknak és lelkészeinknek, valamint a többi gyülekezet vezetőjének az áhítaton elhangzott napindító gondolatokért. Már tűkön ülve várom a következő – beregszászi – kirándulást!