Immáron hagyománynak is nevezhető, hogy minden második évben Németországból érkezik (egyik) önkéntesünk. 2018 nyaráig a Kieli öböl partjáról érkező Juliane Kühl segíti lelkészeink és közösségeink munkáját ‒ ne féljetek bátran megszólítani őt, németül, vagy angolul (a magyarral is szépen halad!); de addig is, ismerjétek meg őt jobban az alábbi interjú segítségével!

Elmondanád, hogy hol élsz pontosan Németországban?

Az ország észak részén élek, nagyjából harminc percre Kieltől, egy Lütjenburg nevű kisvárosban, egyébként ebben az évben fejeztem be a középiskolát.

Van-e valami, amelyről híres a lakóhelyed?

Ó, nem hinném!

Megfordítom a kérdést: mit szeretsz pontosan Lütjenburgban?

Azt, hogy kevesen élnek ott – nem faluról van szó, de nem is nagyvárosról. Mindent be lehet ott szerezni, amire csak szüksége van az embereknek, de ha nagyobb városba akarsz menni, az sincs túl messze. Nagyon szeretem a környező erdőket, ahol gyakran sétálok a kutyámmal, Linával, de gyakran kerékpározom is.

Volt-e kedvenc tantárgyad az iskolában?

A sulinkban nagyon elméleti szinten folyt a képzés, a tanárok folyamatosan csak beszéltek, beszéltek és beszéltek; kevés lehetőség volt a gyakorlatra. Kicsit unalmas volt számomra! De ha mégis mondanom kellene valamit, akkor a történelmet választanám.

És melyik része érdekelt a legjobban?

A második világháborút szerettem.

A túrricsei Iránytű Évkezdő Táborban népszerű balettszemináriumot tartottál – honnan a szereteted e művészeti irányzat után?

Már egészen régóta, és néha nagyon kemény tud lenni. Sokan azt hiszik, hogy táncolni könnyű, holott nem így van. Ha két órán keresztül csinálom, akkor teljesen kifáradok, és csak enni akarok valamit, vagy aludni, de egyébként lenyűgöző. Nem sokan csinálják, ezért kissé különleges.

Nem hiányzik itt?

Egy kicsit, de szívesen kipróbálnék valamilyen magyar táncot is!

A gyerekkorodban gondoltál arra, hogy mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

Először hotelben szerettem volna dolgozni, aztán a gyógyszerészet is érdekelt, viszont a gyakorlati órákat követően másfelé vettem az irányt.

Melyik része volt a gyógyszerészetnek, amely elvette a kedved?

A kémia – egyébként szeretem, de mégis nehéz volt megtanulni. Bonyolult lenne megmondani, hogy miért.

Az iskolaévek alatt már tervbe vetted, hogy hasonló kalandba kezdesz, mint a mostani, itt Magyarországon?

Sokáig játszottam az önkénteskedés gondolatával, de csak Németországon belül. Egy éve viszont azt gondoltam: miért ne mehetnék külföldre? Talán a nővéreim is szerepet játszottak ebben, hiszen ők is voltak már hasonló cipőben. Szerintem jó, ha suli után külföldre mész, hogy megpróbáld megtalálni önmagad. Nem mondanám, hogy teljesen spontán jött az ötlet, de nem is volt megtervezett.

Mivel foglalkoznak a testvéreid?

Egyikük biológia szakon, a másikuk pedig gépészmérnöki karon tanul.

Mielőtt eljöttél volna ide, számítottál-e valamilyen nehézségre?

Kicsit tartottam tőle, hogy honvágyam lesz, de ez csak alig került eddig elő; nagyszerű érzés itt lenni. Karácsonykor meglátogatom a szüleimet, de szilveszterre visszajövök, hogy meglássam, ti hogyan ünneplitek.

Már néhány hete itt vagy náluk, mik az első benyomásaid Magyarországról és Debrecenről?

Nagyon kedvesek az emberek, fiatalok és idősek egyaránt. Az egyik szomszédom, aki csak magyarul beszél, mindig köszön nekem; megmutatta, hogy hová tegyem a szemetet, hogyan használjam a liftet – és megértettem! 🙂 A nyelv is nagyon erőteljes. Amikor szemináriumon voltunk nemrég, három órára készítettek nekünk egy kis ételes dobozt – de annyi minden volt benne, hogy két napra is elég lett volna! Azt hallottam, hogy az ebéd nagyon fontos nálatok – persze Németországban is, és az étkezések sorrendje is ugyanaz, de itt nagyobb rajta a hangsúly.

Otthon mit szeretsz enni leginkább?

Reggelire gabonapelyhet tejjel, ebédre pedig attól függ, hogy mennyi időm van. Ha több, akkor főzök valamit, de sokkal szívesebben szeretek sütni; imádom a tortákat! Ami pedig a vacsorát illeti, inkább a könnyebb ételeket részesítem előnyben, például saláta, vagy hasonlók. Egyébként vegetáriánus vagyok, mert nem tetszik, ahogyan az állatokkal bánnak manapság. Németországban ez könnyű, hiszen rengeteg helyen kapni húspótló dolgokat, itt viszont szinte alig. Mindenképp szeretném kipróbálni a magyar konyhát, de úgy, hogy közben megmaradok vegetáriánusnak. Nem tudom, hogy ez egy éven keresztül megoldható lesz-e. De ott van például a lángos, amit még nem próbáltam, de az alapból nem tartalmaz húst!

Rengeteg zsírt viszont igen! Nagyon nehéz étel! Továbblépve: Van valamilyen specialitásod sütés terén?

Nagyon szeretek brownie-t készíteni, vagy krémes csokitortát gyümölcsökkel – a dekorációért viszont nem rajongok, sokkal szívesebben szeretem megenni, amit csináltam!

Mit gondolsz az Egyetemi Gyülekezetről?

Az emberek nagyon kedvesek és nyitottak, már az önkéntességem első hetében elhívott valaki vacsorázni (nem randira! :)). Nagyon örülök neki, hogy ilyenek itt a fiatalok, szeretek itt lenni.

Mesélnél arról, hogyan éled meg a hitedet?

Evangélikus vagyok, de otthon, Németországban nem jártam minden héten templomba, és nem is imádkozom rendszeresen. Néha viszont énekeltem a gyülekezeti kórusban, és a gyerekekkel mindig elmentem a betlehemes játékra. Szeretem a gospeleket, de nincs kedvenc dalom – számomra az okozza a legnagyobb örömet, ha együtt énekelhetek sok emberrel. Úgy gondolom, hogy idáig még nem sikerült rátalálnom teljesen Isten útjára, de egy év múlva talán másképp lesz majd.

Jártál otthon ifjúsági alkalmakra?

Igen, de nem volt gyakran, nagyjából havonta-két havonta egy alkalommal. A gyülekezetünk nagyon kicsi, és a vasárnapi istentiszteleten többségében idős emberek vannak. Itt viszont hatalmas erőt szoktam érezni!

Mit jelent a keresztyénség számodra?

Jelenleg egy kis részét képezi az életemnek, de mindenképp pozitív – ha imádkozom, az mindig jó érzéssel tölt el.

Vannak még hobbijaid a baletten kívül?

Szeretek a barátaimmal lenni, bulizni, táncolni – Németországban egyébként társastáncoltam is, aztán játszottam zongorán…

…egyszer a zenekarunkban is láthatunk majd?

Ó, azért annyira nem vagyok jó benne, csak azért csináltam, mert örömmel töltött el, ha leültem a zongora mellé.

Milyen zenét szeretsz?

Mindent, kivéve a metált! Kedvelem a The Weeknd nevű együttest, Shawn Mendest, az Imagine Dragonst, ami viszont a német zenéket illeti… nos, azokat kevésbé. Azok a dalok, melyeket a rádióban játszanak otthon, távol állnak a jótól, amikor meghallom őket, mindig az jut eszembe: „uh, ez meg mi volt?” 🙂

Milyen dolgok vannak a bakancslistádon?

Szeretném megtalálni azt a szakterületet, ami érdekel, aztán egy olyan állást, amelyet szeretni fogok. Majd férjhez menni, letelepedni valahol, de hogy városban, vagy vidéken, azt még nem tudom. Még nincsenek konkrét terveim, egyszerűen csak szeretném megélni az életet – annyit remélek, hogy minden megadatik majd, amire szükségem lesz.

Köszönöm a beszélgetést, Isten áldja szolgálatodat és életedet!

Dezső Attila