Megújító szülinapozás

posted in: Eddig történt, Háló | 0

A születésnapost dicsérni illik és minden jót kívánni neki. De mi a helyzet, ha a protestáns egyházak az ünnepeltek és az 500. „születésnapjukat” ünneplik?

A születésnap, amit emlegetünk, nem annak indult. 1517. október 31-én a 34 éves wittenbergi teológiai tanár, bizonyos Martin Luther úgy döntött, hogy beszélni kell arról, hogy az üdvösséget pénzért árulják a magukat Krisztus követőinek nevezők. A helyi vártemplom ajtajára, a korabeli hirdetőtáblára kiszögezte, hogy milyen pontokban hívja vitára az embereket.

  1. október 31-én öt, akkor 21-24 éves német teológiai hallgató, Tobias, Konstantin, David, Philemon és Timotheus szinte minden németországi evangélikus teológiai kar hirdetőtáblájára „kiszögezte(tte)” 95 tételét, a kérdéseket, amikről szerintük ma beszélni kellene.

 

  1. március 1. – az Árpád-téri Gyülekezet meghívására Debrecenbe érkeztek a teológusok és szerda este, istentisztelet után mi beszélgethettünk velük elsőként. Az első kérdés velük kapcsolatban talán, hogy miért íródott ez a különleges születésnapi ajándék – ők maguk ugyanis ezzel az alcímmel illették művüket. A válasz – utólag – magától értetődő. Teológiát tanulnak, valamennyien a Németországi Evangélikus Egyházban szeretnének lelkészek lenni. Ezért annyira fontos a számukra, hogy ez az egyház, Krisztus mai követői milyen irányba haladnak.

 

 

A központi kiindulópontjuk a János 14,6, az ismert jézusi kijelentés: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Úgy érzik, hogy ez az üzenet ma már korántsem tűnik egyértelműnek és a mások iránti tolerancia jegyében elhallgatjuk azt az üzenetet, amit Krisztus ránk bízott. Nem teljesítjük a küldetést sem, amit kaptunk, hogy a kapott örömhírt másoknak továbbadjuk. Hogyan találhatjuk meg az utat, hogy élettel teli és vonzó legyen mások számára az Evangélikus (és a Református) Egyház? Mi az értelme a jó cselekedeteinknek, ha az örök életre nem amiatt jutunk? Milyen szerepe van ebben a Szentléleknek, Jézus mellett? Hogyan lehetünk úgy az üdvösség útjának ismerői, hogy nem gőggel, ítélkezően fordulunk a többi ember felé? Ez csak pár az este alatt előkerült komoly és mélyenszántó kérdések közül. Este 10 óra után a fáradtság miatt befejeződött a hivatalos beszélgetés, de akadtak, akik még az előtérben folytatták a közös gondolkodást. 🙂

 

A beszélgetés közben kiderült, hogy a mai újítók sem egyformák. Vannak közöttük konzervatívabbak és kevésbé azok. Vannak, akik a hagyományos egyházi zenét kedvelik, míg mások kedvüket lelik a mai keresztyén dalokban is. Jó volt látni, hogy az egyházuk iránti szeretet alapján a még oly különböző emberek összefogva tudnak közösen dolgozni.

 

Bölcsen és megfontoltan igyekeztek válaszolni egy-egy kényesebb kérdésre és buzgón jegyzeteltek, mert ahogy mondták, nyitottak a kritikára. Újra és újra tovább szeretnék gondolni, hogy mi is lehet a folytatás, a születésnapos egyház további útja.
Igen, a születésnapost illik dicsérni és szépet mondani róla. Dicsérjük az Egyházat mindazért, amit az elmúlt csaknem 2000 évben Krisztus ügyéért tett, de a legjobbat azzal kívánjuk a születésnaposunknak, ha igyekszünk megtalálni, hogy nekünk, az Egyház mai tagjainak mit kell tennünk, hogyan kell megújulnunk, hogy be tudjuk tölteni azt a küldetést, amit Isten ránk bízott.
Arany Barbara

A 95 tétel magyarul:

http://www.arpadter.reformatus.hu/index.php/reformacio-emlekev/222-95-tetel-a-manak

Az eredeti tételek:
https://bekenntnis95.wordpress.com/startseite/

Az eseménnyel kapcsolatban az Európa Rádió (http://www.refradio.eu/radio/euradio/index.php) debreceni riportere, Papp Beatrix készített interjút, amely elérhető itt:

Leave a Reply