Honnan jövünk? Hová megyünk? Honnan van a rossz a világban? Mi az élet értelme? A Bibliának megvannak a válaszai ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre. Némelyik hasonló más világnézetek válaszaihoz, másik viszont a hétköznapi logikától is távol áll és ugyancsak próbára teszi a keresztyén embert. Szeretettel várunk istentiszteleteinkre, melyeken ezeket a kérdéseket és válaszokat járjuk körül, legyél keresztyén, vagy képviselj más világnézetet. A Biblia üzenete mindannyiunkat kihívások elé állít és kíváncsiak vagyunk a te véleményedre is erről.

 

Aktuális témáink:

December 11-12: Arcos keresztyének

A Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 19. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Eleve problémás felosztani a világot két részre: hívők és hitetlenek. Ez önkéntelenül is azt jelenti, hogy nekem van valamim, amije a másiknak nincs. Gyakran úgy folytatódik: én több/jobb vagyok, mint a másik. Ez igaz és mégsem.

Pál apostol másként ezekre az emberekre. Nem úgy, mint akik kevesebbek, rosszabbak lennének, hanem úgy, mint akik sóvárognak. Nézhetünk magunkra úgy, mint akik már valamit megtaláltak, vagy akiket megtaláltak és akkor a többiek azok, akik még keresnek. Ahogy igazából mi is keresünk még mindig, csak valamit már megtaláltunk. Tudok-e a nem keresztyén mellé állni, előítéletek és fennsőbbségtudat nélkül? El tudom-e fogadni az ő, talán meghökkentő, megbotránkoztató kérdéseit? El tudom-e fogadni az ő tempóját, az ő kérdéseit vagy a magamét akarom ráerőltetni?[/read] 

December 4-5: Variációk egy témára

A Rómaiakhoz írt levél 15. fejezetének 1-2. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Nem értjük, hogy valaki hogyan tud feltöltekezni azokból a régi, vontatott, érthetetlen énekekből? Vagy éppen ez a “keresztyén diszkó” üti ki nálad a biztosítékot? Kellemetlenül érzed magad másokat látva, akik órákat képesek elcsendesedéssel tölteni, mert te egy imádság erejéig is alig tudsz? Vagy éppen a felszabadult ugrálás nem megy a dicsőítés alatt? Nem csak a stílusunk, a lelki alkatunk és a személyiségük különbözik, hanem az is, ahogyan a világot szemléljük és értelmezzük, még akkor is, ha egyetértünk abban, hogy keresztyének vagyunk. Különbözőképpen hiszünk, ezt sok vizsgálat elemezte már (pl. Fowler hitfejlődés szakaszai). Más-más aspektus válik hangsúlyossá különböző életszakaszokban, élethelyzetekben. Ez a tény nem individualizmusra kell, hogy sarkalljon bennünket, hanem kölcsönös tanulásra, egymás tapasztalatainak a megbecsülésére és teológiai látásunk formálására.[/read] 

November 27-28: Válts irányt!

A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetének 14-23. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Gondoltál már arra, hogy elveszítheted-e az üdvösséget? Mit jelent egyáltalán az üdvösség? És miért merülhet fel, hogy mindez elveszíthető? Talán azért, mert azt tapasztalod, hogy te sem vagy tökéletes keresztyén? Senki nem az! Pál apostol egyenesen a bűn rabszolgájaként aposztrofálta önmagát, mert nem azt teszi, amit akar: a jót, hanem azt, amit nem akar: a rosszat. Felfedezi és beismeri erkölcsi tehetetlenségét. Előfordul, hogy pl. a hitünket próbáló időszak(ok)ban elbizonytalanodunk Isten kegyelmében, és olyankor meginog a hitünk. Míg a Krisztus szeretetében való hitünket elveszíthetjük, a Krisztus szeretetét nem, mert egyszer és mindenkorra nekünk adta! Egy nehéz élethelyzet vagy időszak nem annak a jele, hogy Isten elhagyott, csak éppen nem érzed a támogató jelenlétét. Ilyenkor meglehet, hogy nem egy szeretet-nyelvet beszéltek, azaz nem érzed, hogy Isten szeret téged, mintha más “nyelvet” beszélnétek. Ha megtalálod és használod a lelki szeretet-nyelvedet, amin – minden helyzetben – személyesen neked kommunikálja a szeretetét, akkor azt érezni is fogod. Ez az üdvösség lényege: állandóan megélni, hogy Isten veled van, mert semmi nem választhat el a Krisztusban kifejezett szeretetétől. Sem magasság, sem mélység, sem halál, semmi.[/read] 

November 20-21: Válts irányt!

A Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetének 1-11. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Pál a keresztségben jelöli meg az új élet kezdőpontját, nálunk ez gyakran a megtérés. Mi történik itt? Krisztus munkája a leghangsúlyosabb, mert az ő halála adta az óember, a régi élet végét és feltámadásával jelezte, hogy itt egy teljesen új, más élet kezdődik. Egy élet, ami semmiképpen sem passzív. Isteni tettel kezdődik, Ő a kiindulópont és az alap, de nélkülünk, az aktív részvételünk nélkül nincs folytatás. Ha élni akarunk, egy új, más minőségű és jobb életet, akkor naponta kell tenni és dönten. Ezt nevezhetjük naponkénti megtérésnek vagy nem, a lényeg nem a szavakon, az elnevezésen, hanem a tetteken van. Odaadod-e magadat úgy, ahogy Krisztus tette a kereszten? Hagyod-e, hogy Isten tegyen, cselekedjen benned, veled és általad vagy te akarod megszabni az utat, a tempót és a célokat? Honnan látszik minden nap, hogy te már új ember vagy, hogy zajlik az újjáépítkezés, a folyamat? [/read] 

November 13-14: Egyensúlyban

A Rómaiakhoz írt levél 10. fejezetének 17. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Te kitől hallottál Krisztusról? Kinek a hite, beszámolója, kimondott küzdelmei vagy éppen tettei segítettek az utadon és inspiráltak a fejlődésedben? Te kinek és hogyan tudtál már vagy éppen nem tudtál még beszélni róla? A hit hallásból van – olvassuk a Római levélben. A bizonyságtétel sokféle lehet, hála Istennek nem csak szavak. Találjuk meg azt a formát, ami a miénk, amiért lelkesedni tudunk, de ne felejtsük el: a Szentlélek munkája teszi igazán élővé és hatékonnyá tetteinket és szavainkat egyaránt, a hit ajándéka tőle származik.

A megváltásunk már kész, Isten igaznak nyilvánított minket Krisztus áldozatáért, az Édenkert visszavár. Így állt helyre az egyensúly a világban. Nekünk nem kell ismét megmentenünk a világot, nem kell megtérítenünk senkit, “csak” elmesélni és megmutatni, hogy az ebbe vetett hitünk által Isten hogyan munkálkodik az életünkben. [/read]

November 6-7: Megborulva

A Rómaiakhoz írt levél 5. fejezetének 12. verse alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Mi az eredendő bűn? Azért mert egy emberpár a történelem hajnalán bűnt követett el, mindenki az utódaik közül bűnösen születik? De miért felelnék én más tettéért? Csak a sajátaimért kérhetnek számon. Talán ilyen gondolatok fogalmazódhatnak meg az alapigénk és a benne szereplő eredendő bűn kapcsán. Pedig az igerész nem feltétlenül igazolja, hogy öröklődne valamiféle morálisan elítélendő állapot. Inkább arról szól, amit érezhetünk, ha fellapozunk egy történelem könyvet, vagy végignézünk egy híradót. Valami nincs rendben a világban. Hogyan állhat helyre? Talán már az is segít, ha megértjük, hogy az életünkre hatással van, ha rendezetlen a Teremtőnkkel a kapcsolatunk. [/read]