Istentisztelet-sorozat a továbblépésről

Továbblépni sokszor nem könnyű, pedig óriási lehetőség rejlik benne. Több lehetsz, új dolgokat fedezhetsz fel, és újraírhatod a korábban elkövetett hibáidat. Közösen vágunk neki ennek a 7 alkalmon átívelő, nagy őszinteséget és még nagyobb nyitottságot igénylő istentisztelet-sorozatnak, hogy az Apostolok Cselekedetei alapján rájöjjünk, hogyan mehetünk tovább a Szentlélek Isten erejével.

Hol tartjuk az alkalmainkat? Itt megtalálod a hozzád legközelebbit.

Aktuális témáink:

Szeptember 12-13: Határaidon túl

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének 1-13. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

A Szentlélek nagyon különböző emberekre töltetett ki. Nem lehet megmondani, hogy ki “alkalmas” erre az ajándékra. Az Apostolok Cselekedetei tulajdonképpen arról szól a folytatásban, hogy milyen különböző képességekkel, ajándékokkal ruházza fel az embereket a Lélek. Gyakran olyan feladatra és útra vezeti el, amiket korábban elképzelhetetlennek tartottak. Mi is különbözőek vagyunk a mai gyülekezetekben. Eltérő szak, egyéniség, hitbeli felfogás. A Lélek által mégis együtt lehetünk, és érthetjük a “magunk nyelvén”, azaz ahogy mi gondolkodunk, értjük a dolgokat azt, amit az Isten üzen. És minket is különböző utakra vezet. Túl azon, amit valaha el tudtunk képzelni magunkról. Péter gyáván megfutamodott nagypénteken, de a Lélektől megtelve már bátran kiáll. [/read]

Szeptember 19-20: Határaidon túl

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének 37-47. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Megvolt a nagy élmény, megtapasztalás, de ezután tovább kellett menni. A hallgatók kezdeményeztek és megkérdezték, hogy mit kell tenniük. A megtérés is kevés, jönnek utána a hétköznapokban már a tettek is. A közösség, a gyülekezet volt a folytatás. Magukat tették a közösségbe a jelenlétükkel. Együtt voltak. Azt adták bele, amijük volt. Amit megértettek, amit meg tudtak osztani. Te hogyan vagy a közösség része? Jelen vagy, vagy benne vagy? Adsz bele valamit, vagy csak kivenni szeretsz? Te mivel gazdagíthatod a közösséget, aminek a része vagy? [/read]

Szeptember 26-27: Változó változatlan

Az Apostolok Cselekedetei 9. fejezetének 19b-30. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]

Sault, miközben a Krisztus tanítványait üldözte, a Jézussal való megrázó találkozása éppen az ellenkező irányba vezette: közéjük tartozó lett. Erre a váratlan fordulatra biztos nem számított, de hamar magához tért, mert azonnal hirdetni kezdte, hogy kicsoda Jézus. Ezért őt is meg akarták ölni a zsidók: üldözőből üldözött lett, és azoknak a segítségét fogadta el, akiket korábban éppen ő akart elfogni. Ebből már látszik is, hogy valami változott benne. De valami nem változott: amilyen nagy hévvel üldözte azokat, amilyenné majd maga is vált, ugyanolyan elszántsággal, nyíltan szólt az Úr nevében. A mentalitása nem változott, mert Istennek így volt szüksége rá. Nekünk sem kell kibújnunk a bőrünkből hívőként! Személyiségünket megőrizve, de megújultan: megfelelő (cél)irányba haladva van szüksége ránk Istennek – életünk minden területén. Van, hogy ugyanúgy kell tovább mennünk, csak másfelé. [/read]

Október 3-4: Rád szabott küldetés
Az Apostolok Cselekedetei 13. fejezetének 51-52. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]Ahogy felnövünk, rá kell jönnünk, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint mi. Nem csodálkoznak rá ugyanazokra a dolgokra, nem feltétlenül osztoznak örömeinken, vagy kíváncsiak arra, amit mondani szeretnénk nekik. Nagyon hasonló tapasztalatot szerezhetünk olyankor, amikor a hitünkről beszélünk az embereknek. Lehet ez számunkra a legfontosabb és legörömtelibb dolog a világon, vannak akik azonban nem osztoznak velünk ebben az élményben. Ilyenkor nem érdemes sem elkeserednünk, sem ingerültnek lennünk, mert NEM MINDENKIHEZ KÜLDETTÜNK, ahogyan a mostani igerészben is világossá válik. Vannak, akik elutasítják Pálékat, de vannak, akik megörülnek annak, amit tőlük hallottak. Keresztyénként nem az a feladatunk, hogy lyukat beszéljünk az emberek hasába, hanem hogy megtaláljuk azokat, akik várják a ránk bízott jó hírt. [/read]

Október 10-11.: Citromból limonádé
Az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetének 22-24. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]Amikor Pál elbúcsúzik az efezusi delegációtól, elmondja nekik, a Szentlélek felfedte előtte, hogy fogság és nyomorúság vár rá. De ő mindezeken a szenvedéseken úgy lát túl, hogy az életcéljára tekint, ami nem más, mint az evangélium hirdetése. A Szentlélektől tudta, hogy Rómába kell vinnie az Örömhírt, és ettől semmi nem tántoríthatta el. Így tudta elfogadni azt, ami nehéz. Történhetnek velünk rossz dolgok. De ha szenvedsz valamitől, mire tekintve tudod túltenni magad a nehézségeken? Mi segít folytatni az utad? Pál egy próféta által negatív jövendölést is kap dramatikus ábrázolásban arról, hogy mi lesz a sorsa: Pál övével megkötözte saját lábát és kezét. Ha kedvezőtlen híreket hallasz, mit kezdesz ezekkel a negatív előjelekkel? A döntés a te kezedben van, Isten pedig veled. [/read]

Október 17-18.: Készülj, meglepetés!
Az Apostolok Cselekedetei 16. fejezetének 6-10. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]Istent nem lehet bezárni egy dobozba, és nem kényszeríthetjük rá az elvárásainkat (bármilyennek is képzeljük el Őt). Ő egy önálló személyiség, akinek szabad akarata, saját elhatározása és határozott céljai vannak. Velünk is. Ezért van, hogy sokszor nem olyan úton vezet minket, mint amit magunknak elképzeltünk. Így zárta be az ajtót Pál előtt Ázsiában és irányította Európa felé, így küldte a tanítványokat útnak olyan módon, hogy azt parancsolta, ne induljanak (még) el, és így vezette Fülöpöt a sikeres szolgálatából egy néptelen útra. Értelmetlennek tűnik az ilyen életvezetés? Keresztyénként érdemes megtanulnunk, mindig legyünk készek a meglepetésre, amikor Isten nem arra vezet, amerre mi szeretnénk menni, mert talán így találunk igazán a helyünkre. [/read]

Október 24-25.: Feje tetejére állított világ
Az Apostolok Cselekedetei 16. fejezetének 25-34. versei alapján [read more=”Bővebben” less=”Kevesebbet”]Milyennek képzeled el a mennyországot? Halálunk után örökké az angyalok kórusát fogjuk hallgatni? Jézusnak valami más járhatott a fejben, amikor azt mondta: “Az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21). De mit is jelent ez? Az Isten országa itt és most? Nagyon kézzelfogható példákat találunk erre a börtönőr és a hajóút történeteiben. A börtönőr lesz, aki megvendégeli a rabokat, a második esetben pedig az egyik rab ad tanácsot a kapitánynak, hogyan hajózzon. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Valami ilyesmi lehet, amikor nem csak imádkozunk azért, hogy “Jöjjön el a te országod!”, hanem hagyjuk is, hogy Isten országa megvalósuljon az életünkben. Te kit engedsz szabadon, és kire figyelsz végre oda? [/read]