A Chill Estek programsorozatunkkal különféle, színes műfajú kikapcsolódásban, feltöltődésben lehet részünk – ahogy az alkalmak neve is jelzi – chilles hangulatban. A következő cikkben a nyitó, dicsőítő alkalmunk élményét és célját foglalja össze Kővári Piroska.

A jegyzet

„Nagy ötlet volt ide beiratkozni.” Gondoltam magamban, amikor sorban álltam a nyomtatónál, hogy a jegyzetet magamhoz vehessem. „Egy szót se fogok érteni belőle…”

Egyik nap a mosdó előtt egy cetlit láttam a földön. Felvettem, és a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet Chill Estjéről szóló prospektusa volt.

„Na jó. Most fogom ezt a szemét jegyzetet, és kidobom a francba!” A szobatársam elnéz a Chill Estre, mert az egyik haverja önkéntes a gyülekezetben. A gyűrött jegyzetre néztünk. A szobatársam rám pillantott, én forgattam a szemem, és végül vele mentem.

Az Agrár Színház előtere mécsesekkel volt tele. Meleg, meghitt fényt adott a sötét helyiségnek. Mindenki mosolyogva fogadott.

Ahogy telt az idő, és hallgattuk a dicsőítő énekeket, észre sem vettem, hogy a jegyzet már rég eltűnt a gondolataimból. Helyette nyugalom töltött el. Jól éreztem magam, a végén beszélgettünk a tea és a sütik mellett.

Kérdeztek rólam.

Másnap kisimítottam a jegyzetet, és már nem értettem, mit nem értettem rajta. A következő Chill Esten én is kérdezek róluk. Ők befogadtak, és értem is imádkoztak.

Én értük nem, de ma elkezdtem.