Élménybeszámoló – Társasjátékparty a Kazánházban

Istentiszteletek után szinte minden alkalommal társasozunk, vagyis inkább azt mondanám, hogy a játékok részét képezik az istentiszteleti alkalomnak kedd esténként. Hogy miért? játék közben sok minden történik, ami a keresztyénség lényegéhez tartozik: kialakul egy kis közösség, ahol megismerik egymást az emberek, erősödnek a kapcsolatok, fejlődsz és azt is megtapasztalod, milyen újra gyermeknek lenni (Mt 18,3; 19,14). Kovács Gergő Írása.

Amennyire szeretünk így összegyűlni egy asztal köré, nem sokáig kellett várni, hogy valakinek a fejéből kipattanjon az ötlet: Mi lenne, ha szerveznénk egy önálló társasjáték estet, amikor előkerülhetnek azok a játékok is, melyek akár több óra hosszát is igényelnek? Miért ne? – jött a válasz, majd az akkor még meredeknek tűnő gondolat is napvilágot látott, hogy próbáljuk meg mindezt a Böszörményi úti campus szórakozóhelyén, a Kazánházban tartani. Nem volt ismeretlen számunkra a terep; korábban már tartottunk ott egyetemi órákat a felnőtté válásról szóló, szabadon választható egyetemi kurzusunk keretében. Minden adott volt mind az előadások, mind a kiscsoportos beszélgetések lebonyolításához. Megkeresésünkre ez alkalommal is pozitív visszajelzést kaptunk a Kazánház vezetőségétől. Örömmel fogadtál az ötletünket.

t17-fileminimizer

 

Csapjunk hát bele! – jött a lelkes tervezés és szervezés időszaka. Mi kell egy ilyen alkalomhoz? Játékvezetők, társasjátékok, reklám, és lelkes gyülekezeti tagok, és hála legyen Istennek, hogy mindent sikerült szereznünk ezek közül 🙂 Kiss Noémi, Nagy Vivien és Horváth Robi lelkesen jelentkeztek a játékvezetői feladatra, illetve Baráth Balázs és Bartik Zsombor is önfeláldozóan csatlakozott a csapathoz. Társasjátékokat is bőven gyűjtöttünk, köszönhetően az Egyetem téri Játék- és Kézműves sarok tagjainak, Dudás Ádámnak, Bódi Borinak, Gyatyel-Horváth Eszternek, és Szász Annának. Közülük többen saját játékaikat ajánlották fel, amiért nagyon hálásak vagyunk, nélkülük nem sikerült volna összehozni ezt az alkalmat. Reklám terén Facebook-eseményünket az összes csoportban és oldalon megosztottuk, amelynek közvetlen kapcsolata volt a Böszörményi úti Campussal és ebben a Kazánház is nagy segítségünkre volt, ahogy a plakátolásban és a szórólapozásban is. A szórakozóhelyen és a campus területén több száz szórólap landolt az egyetemista kezekben és közel kétszázan vissza is jeleztek, hogy érdeklődnek az alkalom iránt. Köszönet a kitartó munkáért Molnár Enikőnek, a gyülekezet önkéntesének. Mindezeken túl azonban valami még kihagyhatatlan volt ahhoz, hogy a társasjátékpartynk az legyen, amilyennek szerettük volna: lelkes gyülekezeti tagok kellettek, hogy legyen, aki imádkozzon az eseményért, és elhívják ismerőseiket, akik talán istentiszteleteink iránt kevésbé érdeklődnek, de egy ilyen találkozásban szívesen benne lettek volna már korábban is.

Több volt ugyanis számunkra a társasjátékparty, mint egy rendezvény, ami mostanában közkedvelt a debreceni fiatalok körében. Egy olyan eseményt szerettünk volna létrehozni, ahol a debreceni egyetemisták találkozhatnak a gyülekezettel a templom falain kívül és valamit megtapasztalhatnak belőle. Szerettük volna, hogy megérezzék, mit jelent közösségben lenni, megismerni idegen embereket, vagy erősíteni a szálakat a már ismerősökkel; hogy mit jelent fejlődni jó hangulatú versengés közben, és milyen önfeledt játékba bocsátkozni. Szerettünk volna megadni a gyülekezeti tagjainknak a lehetőséget, hogy azt tudják mondani az ismerőseiknek, akiket elhívnak erre az alkalomra: Látod, én egy ilyen jó hangulatú társaságba szeretnélek meghívni kedd esténként az istentiszteleteinkre.

Hogy sikerült-e ezt elérnünk? A képek talán kifejeznek valamit abból, ami azon a szerda estén történt, amikor megtartottuk első Társasjátékpartynkat a Kazánban. Csak a hálámat tudom kifejezni mindazokért, akiknek a nevét már fentebb említettem, illetve mindenkiért, akik rajtuk kívül részt vettek az esemény szervezésében és lebonyolításában. Köszönöm, hogy fontosnak tartottátok ezt az alkalmat, és érdemesnek arra, hogy a részesei legyetek. Ki tudja, mit hoz a jövő, de azt hiszem, jó úton járunk. 🙂 (Jn 14,6)