Köszönjük az imákat, a készülést és mindent, ami által megvalósulhatott ez az áldott alkalom. Csodálatos volt közösen átélni, hogy Isten elérhető a hétköznapokban.

Révész Eszter beszámolója:

Gyülekezetünk közösségei első alkalommal tartottak közös dicsőítő estet az Egyetemi Templomban. Az est az Elérhető Isten nevet kapta, a célunk pedig az volt, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, a Vele való kapcsolatunk épüljünk; lelki elcsendesülésben legyen részünk, miközben énekekkel és imával dicsőítjük Őt.

Mécsesek és színes lámpák szelíd fénye, kényelmes párnák, meghitt hangulat fogadta 2018. április 12-én este az Egyetemi Templom emeleti termébe érkezőket. Dicsőítő estre gyűltünk össze, hogy a hétköznapi rohanásból kiszakadva szánhassunk önmagunkra és Istenre egy kis időt. Az est nagy részében énekkel és zenével dicsőítettük Istent, ebben a három közösség zenészei közösen vezettek minket. Jól ismert énekeink most a fő szerepet kapták, lehetőséget adva arra, hogy ezúttal a mondanivalójukat jobban megértve, átérezve énekelhessünk. Az első hosszabb zenés blokkot egy ima követte, hogy a „hangos” dicsőítés után Istenhez „halkabban”, személyesebben is szólhassunk.  A terem négy sarkában négy különböző témában lehetett imádkozni. Az egyik sarokban összegyűlők a „Család és barátok” témát vették imáik alapjául, a második csoportban „Párkapcsolat” témában lehetett elcsendesedni, a harmadik tábla alatt azokat várták, akik a jövőjüket illető kérdéseiket kívánták Isten elé vinni, míg az negyedik sarokban az „Istennel való személyes kapcsolat” fejlődéséért, épüléséért lehetett imádkozni. Mindenki válaszhatott, hogy a jelenlegi élethelyzetében melyik téma áll hozzá a legközelebb, melyikért szeretne imádkozni. Az így kialakult imakörökben a csoportvezetők irányításával egyesével imádkoztunk – ki hangosan, ki magában elmondva – életünk egy-egy területéért, az abban való személyes fejlődésünkért és vezetésért. Tettük mindezt azzal a hittel, hogy Elérhető Istenünk van, aki igenis foglalkozik kapcsolatainkkal, mindennapjaink ügyes-bajos dolgaival, vágyainkkal, jövőnkkel, és aki mindig kész arra, hogy segítséget nyújtson nekünk.

Az imák után tovább dicsőítettünk énekekkel és zenével.

Az alkalom második részében imádságban emlékeztünk meg gyülekezetünk egykori tagjáról, Jakab Gáborról, aki 2017 nyarán hosszas betegség után ment el közülünk. Hálát adtunk életéért, szolgálatáért, azért, hogy ismerhettük és szerethettük őt. Jó volt kimondani és érezni, hogy Isten ad és elvesz, a gyászunkat sem kell egyedül hordozzuk, hiszen Ő velünk marad a nehézségekben is, és szomorúságunkat örömre fordítja. Az ezt követő ének is ebben erősített meg minket. A megemlékezés után még néhány énekkel folytattuk az alkalmat, majd a templom előterében limonádézással, kötetlen beszélgetéssel zártuk az estét.

Én személy szerint nagyon sokat kaptam ezen az estén. Egy rohanós, stresszes héttel a hátam mögött érkeztem a dicsőítő estre. Már a terem hangulata is azt mutatta, hogy ma itt az elcsendesülésé, az Istennel való közösségé lesz a főszerep. Az énekek, a szép zenei kíséret segített, hogy minden mást félre tegyek. A szokásosnál jobban tudtam most figyelni az énekek szövegére, nagyon át tudtam rajtuk keresztül érezni azt, hogy Isten engem mennyire szeret, és hogy ezért a hálámat szeretném kifejezni neki. Az este számomra valóban a megnyugvást, lelki feltöltődést jelentette. Újra középpontba helyeztem Isten ígéretét, amit a hétköznapokban képes vagyok sokszor elfelejteni:

„… ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Zsid 13,5b (HUNB)