Imádkozni mindenki tud. Vagy mégsem? Egyáltalán mi az imádság? Hogy kell összekulcsoni a kezed? Vagy össze kell egyáltalán? Biztos, hogy hall Isten, amikor imádkozol? És az is lehet, hogy ő is megszólal? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük a választ az őszi szünetig és az imádságnak a gazdagságát igyekszünk felfedezni alkalmainkon. Nem egy utat fogunk végigjárni, hanem változatos formákat és lehetőségeket ismerünk meg közösen, hogy mindenki megtalálhassa azt az utat, melyen legkönnyebben meg tudja közelíteni Istent.

Aktuális témáink

Október 2-3.: Lelki útjaink 1.

Dániel könyve 6. fejezetének 2-18. versei alapján [read more="Bővebben" less="Kevesebbet"]

Dániel egyesíti magában a hagyománytisztelő keresztényt, az intellektuálisat és az aszkétát.

Annyira fontos volt neki a rend, a rítus betartása, ragaszkodni ahhoz, ami az ő lelki életének a rendje. De számára ezt volt a megtartó erő, az Istennel való kapcsolat gyakorlása, amit a törvényi tilalom ellenére sem hagyott abba. Aszkéta, mert a magány és a csend sem őrjíti meg, hanem időt és alkalmat teremt arra, hogy Istennel legyen. A lemondás, a böjt sem áll tőle távol, hiszen rögtön azzal kezdi babiloni pályafutását, hogy lemondott az előírásoknak meg nem felelő ételekről. S ő ne lenne intellektuális, amikor a tudás és az ismeret nagy szerepet játszott az életében. A kapcsolata Istennel épült az újabb és újabb megszerzett ismerettel, megértett dolgokkal.

Nagyon református ez a három út, igen, még az aszkéta is, ha az egyéni kegyességi dolgokra, a személyes csendességre, bibliaolvasásra gondolunk. S ki ne lehetne nálunk jobban intellektuális, ha nem mi, akiknél az igehirdetés és agyalás áll a középpontban? De a kérdés, hogy a hagyománytisztelő hogyan maradhat az újra nyitott, az intellektuális elfogadó az érzelmeken keresztül a hitüket megélők felé és az aszkéta hogyan dicsérheti az Istent együtt egy rajongóval, érzékelővel, egy élvezeteket habzsolóval? Hogyan lehet valaki egyszerre mainstream és aktív is? [/read]

Szeptember 25-26.: Személyre szabott vezetés

Jónás könyve 2. fejezetének 8. verse alapján [read more="Bővebben" less="Kevesebbet"]

Jónás egy nem mindennapi figura. Mert dacolni Isten akaratával. Igazságérzete nem egyezett Isten kegyelmével, ami kiáradt a megszálló Asszír Birodalom fővárosának, Ninivének a lakóira is. Jónás mégis személyes kapcsolatban maradt Vele - minden hányattatás és “mélypont” ellenére, sőt éppen ezért. Ez az Istenhez való állandó kapcsolódás a feltétele annak, hogy észrevegyük, Ő merre és hogyan kíván vezetni minket. Jónás sem volt könnyű eset, mi sem vagyunk azok. Ránk fér a megbízható vezetés! És mivel mindannyiunknak megvannak a sajátos útjaink (gyengeségeink), ezért nem ugyanúgy, hanem személyre szabottan üzen és vezet minket Isten, hogy menjünk az Ő célja felé, amit nekünk készített. Érdekel, mi az? Figyelj Rá, mert megmutatja pont úgy, ahogy szükséged van rá. [/read]

Szeptember 18-19.: Isten: offline

Jób könyve 23. fejezetének 2-17. versei alapján [read more="Bővebben" less="Kevesebbet"]

Időről-időre érkezhetnek az életünkbe olyan időszakok, amikor úgy érezzük, nem megy az imádság: nem tudjuk közel engedni magunkhoz Istent, esetleg, mondjuk ki, nincs is kedvünk hozzá, vagy éppen az ő közelségét nem érezzük, hiába keressük. Minden esetre érdemes feltenni magunknak a kérdést: mi állhat az érzéseim mögött? Esetleg kötelességként élem meg az imádságot és alapból irtózom mindentől, amit úgy érzem rám kényszerítenek? Vagy talán a szívem mélyén nem tartom magamat elég jónak ahhoz, hogy Istennel meghitt kapcsolatba kerüljek, ezért halogatom? Talán így lázadok ellene? Vagy még nem találtam meg annak a módját, hogyan szólítsam meg Őt? Azért esik olyan rosszul a reakció hiánya a részéről, mert olyan dolgot/érzést/eredményt várok tőle, amiért valójában nekem is tennem kellene? Esetleg ráhárítom a felelősséget?

Akárhogy is, mint minden hosszútávú kapcsolat, az Istennel való kapcsolatunk is döntés: akkor is összetartozunk, amikor nem feltétlenül érezzük a szeretet, ami összeköt minket. Tudatosítani kell magunkban, hogy az érzések átmeneti hiányában is létezik a kapcsolat és keresnünk kell a miérteket a nehézségekre és a hogyanokat a folytatáshoz. [/read]

Szeptember 11-12.: Mester-képzés

Máté evangéliuma 6. fejezetének 9-13. versei, alapján [read more="Bővebben" less="Kevesebbet"]

Hogy kezdjek el imádkozni? És hogyan imádkozzam jól? Miért imádkozom egyáltalán? Ha elgondolkodunk az ima lényegén, akkor több ehhez hasonló kérdésre találhatjuk meg a válasz(oka)t. Ezekre maga Jézus vezet el, aki az imádságban is Mester. Az ima lényege nem az összekulcsolt kezekkel (magunkban vagy mások előtt, hangosan) elmondott hosszabb-rövidebb szöveg, hanem maga a kapcsolat. Az Istenhez való kötődésünk mutatója, ami meghatározza az egész (hit)életünket. Az ima lényege az Istennel való kapcsolatunk ápolása. Jézus itt arról tanít, hogy hogyan kapcsolódjunk jól Istenhez. Általa szólíthatjuk Istent Atyánknak, akit elérhetővé és személyessé tesz számunkra. Ő tudja mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle, de ettől függetlenül a mindennapi szükségleteinket és nehézségeinket is felfedhetjük előtte. Az imaélet egy olyan tanulási folyamat, amit “alapképzés” nélkül is el lehet kezdeni, de a Mesterben való bizalom nélkül nem. És mint minden kapcsolatban, ebben is változunk, de itt a lehető legjobb irányba: Krisztus-arcúvá formálódunk. [/read]