Cseppet sem hétköznapi hős – A fegyvertelen katona

posted in: Háló | 0

A cím alapján mondhatnánk, hogy ismét egy sokadik, háborús akciófilm, de jelen esetben ez nem állná meg a helyét, hiszen bár az idő nagy részében dörögnek a fegyverek és fröccsen a vér, keresztyén szemmel nézve sokkal mélyebb mondanivalót rejt magában ez az alkotás. Donka András írása.

Személy szerint nem szeretem a külföldi filmek magyar címeinek többségét, mert sokszor nem tükrözik a készítőik által kifejezni kívánt üzenetet, vagy egyszerűen teljesen más címet kapnak, amik sokszor érthetetlenek, vagy még inkább viccesek az eredeti cím ismeretében. A fegyvertelen katona viszont teljes mértékben megfelel az elvárásoknak, még akkor is, ha itt sem az eredeti címet használják a magyar verzió készítői.

A film Desmond Doss életéről szól, aki a virginiai Lynchburg városában nőtt fel testvérével és szüleivel, köztük a háborús veterán édesapjával. Fiatalkoráról nem sokat tudunk, de azok a lényeges momentumok szerepet kapnak a történetben, amelyek majd kihatnak a későbbi életére, és arra, hogy miért is fogadja meg Istennek: többé nem ér fegyverhez.

Pearl Harbor után vagyunk, a fiúk felnőttek, és dönteniük kell, hogy szolgálják a hazájukat és bevonulnak, vagy kibúvókat keresve otthon maradnak végignézve, hogy a városuk férfi lakosai sorra katonának állnak. Mindketten az első lehetőség mellett döntenek, apjuk nagy bánatára, mivel ő már végigélte a háború borzalmait. Desmond azonban nem tudna otthon maradni nyugodt lelkiismerettel, amíg mások helyette harcolnak, így eldönti: jelentkezik a kiképzésre. Nehéz döntésre kényszerült, ugyanis nem csak az apját kellett mögött hagynia, hanem korábban megismert menyasszonyát is. Azzal tisztában volt, hogy a háború borzalmaira nem tud felkészülni, de arra aligha számíthatott, hogy saját hazája hadserege és annak katonái is végig ellenállást tanúsítanak vele szemben a fogadalma miatt. Desmond Doss a végsőkig kitartott hite mellett, és így jutott el a japán hadszíntérre, hogy szolgálja hazáját, de nem fegyverrel, hanem életek megmentésével.

A film második fele gyakorlatilag egyetlen helyszínen játszódik: Okinawán, pontosabban a film angol címét ihlető Hacksaw-gerincen. Mel Gibson rendezőként hasonlóan korábbi munkáihoz itt is kellőképpen valósághűen ábrázolja a háborút. Így azok számára, akik nem bírják a vér látványát, talán nem ideális ez a film, de úgy gondolom, a reális ábrázoláshoz ez szükséges, még akkor is, ha durva és kegyetlen az, ami egy háborúban lezajlik. Doss teszi azt, amiért ment: menteni, akit csak lehet. Egy idő után már nem tudja, hogy miért is van ott, ahol minden összedől körülötte. Isten azonban megmutatja számára: Csak megmenteni még egyet, és még egyet.

Talán a negatív visszhangok miatt sokan nem szeretik Mel Gibson rendezői munkásságát, ezzel a filmmel azonban kimagaslót alkotott, még akkor is, ha talán nem fog díjakat kapni érte. Mindenesetre ezen a történeten keresztül nyomon követhetjük, hogyan változott meg a katonák és az egész hadsereg véleménye egy olyan katonával kapcsolatban, aki a Bibliát olvassa két összecsapás között, fegyver nélkül lép be a háborúba, de aki mégis az egyik legnagyobb szolgálatot tette a hazájának.