#ÁrAdás – Fiatalosan kiáradó kegyelem

posted in: Háló | 0

Tartalmas és izgalmas hétvégén van túl Magyarország Isten igéjére fogékony, határon inneni és túli fiatalsága, közöttük a gyülekezetünk tagjai is.

A Szegeden rendezett Református Egyetemisták Kárpát-medencei Találkozója folytatni kívánta a lelkészeink által hosszú évek óta megteremtett hagyományt, hogy közösségeink évente egyszer egy áldott hétvége keretein belül dicsőítsék az Urat, és jobban megismerjék egymást. A napfény városának idén tízéves jubileumát ünneplő egyetemi gyülekezete áldozatkész munkával azonban szintet lépett, hiszen minden eddiginél nagyszabásúbb eseményt valósított meg Isten dicsőségére, és a mi töltekezésünkre.

Debrecentől Székesfehérvárig, Szegedtől Ungvárig, Kolozsvártól Budapestig – Az ÁradÁs résztvevői (Fotó: Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet)

De mi is az ÁrAdás? A szervezők hónapokkal ezelőtt azért álmodták meg a rendezvényt, hogy közelebb kerüljünk a sokunk által megfoghatatlannak tartott Szentlélekhez, annak életünkben véghezvitt tetteihez, ezzel is formálódva, és felkészítve szívünket az új reformációra. Aki idáig egy kő alatt élt, még az is tudja, hogy idén ötszázadik születésnapjukat ünneplik a világ protestáns egyházai, s mivel a jubileumi emlékév programsorozatának szerves részét képviseli az ifjúság is, első felvonásban Szegeden kívántunk megerősödni hitünkben és szerettünk volna közeledni Jézushoz.

A hétvége abban tért el az eddig megszokott találkozóktól, hogy ezúttal nem csak a Kárpát-medence egyetemi gyülekezeteit, hanem lehetőség szerint minél több keresztyén ifjúsági szervezetet, egyetemista korú fiatalt szólított meg, és gyűjtött össze, hogy ha csak egy rövid időre is, de együtt tudjunk gondolkozni saját és közösségeink jövőjéről. Az alapok azonban nem változtak: ifjabb Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense három előadásban próbált meg egy új látásmódot átadni nekünk, az általa felvetett témákat pedig több mint harminc kiscsoportban beszélhettük át.

Fotó: Szili Petra

Hol a helyünk a világban emberként és keresztyénként? Milyen tálentumokat kaptunk Istentől, és használjuk-e őket? Mit tehetünk közösségeinkért? Többek között ilyen, hitéletünkben kulcsfontosságú szerepet játszó kérdéseket feszegettünk, és ahogyan az lenni szokott, az együtt töltött idő ezentúl is túlságosan kevésnek bizonyult – szigorúan ennek, nem pedig a résztvevők nemtörődömségének volt köszönhető, hogy az egyes programok időnként öt-tíz perces csúszással kezdődtek. 🙂

Hosszú sor az ebédre várva (Fotó: Kovács Gergő)

Az ÁrAdás azonban több volt a pulpituson elhangzottakra adott puszta reflexiónál. A főelőadón kívül két olyan arca is volt a találkozónak, akik bár nem reformátusok, keresztyén hitükkel és ajándékaikkal az egész országban hirdetik, hogy Isten él, újabb és újabb generációkat hívva el magához. Az egyikük mindenki Pál Feri atyája volt, aki hétről-hétre bátorítja és nevetteti meg az ország apraja-nagyját, katolikus papként úgy beszélve a keresztyén értékrend fontosságáról vallási és világi közösségekben, amelyre talán senki sem képes hazánkban. A mentálhigiénés szakemberként is praktizáló „Pálferi” a megújulás fontosságáról tartotta előadását, legyen szó hitről, párkapcsolatról, vagy akár munkahelyről.

A találkozó egyik csúcspontját sokak számára Mező Misi bizonyságtétele jelentette, aki a Magna Cum Laude frontembereként tett szert országos ismertségre, most viszont egészen új oldaláról ismerhettük meg. A baptista (teológián tanuló) zenész elhívásnak érzi a Krisztus élő egyházának építését, értékrendjével példát mutatva családjának, de a szórakoztatóipar résztvevőinek is. A pódiumbeszélgetés alatt Misi frissen és régebben megtértekhez egyaránt tudott szólni kalandos életútjának ismertetésével, de két dalt is elhozott nekünk: Sillye Jenő Múlnak az évek című szerzeményét, valamint zenekara talán legismertebb nótáját, a Vidéki Sanzont.

Sőt, még a hétvége legnagyobb szelfijét is elkészítette velünk!

Fotó: Mező Misi

Persze egy ifjúsági konferencia nem teljes műhelymunkák és szemináriumok nélkül, a szervezők pedig ezen a téren is kitettek magukért, hiszen mindenki megtalálhatta a kedvére való programokat. A teljesség igénye nélkül: hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz a gyülekezetben? Miért fontos a megbocsátás? Hogyan lehetünk büszke keresztyének? Milyen a hiteles keresztyén férfi és keresztyén nő? Hogyan dicsőíthetjük Istent a párkapcsolatunkban? A lélekhez szóló előadások és ötletbörzék mellett a szórakozás sem maradhatott el: óriás társasjáték, szociopoly és sok más várta a résztvevőket. A több mozgásra vágyók azonban bánkódhattak, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt a kültéri sportprogramokat sajnos törölni kellett. A műhelymunkák során lehetőségünk volt meghallgatni társaink álláspontját bizonyos témákban. Számomra pedig ez jelenti a találkozó lényegét, hiszen a hasonló érdeklődési területek újabb és újabb szempontjait ismerhettük meg egymásnak köszönhetően.

Az ÁrAdás debreceni különítménye (Fotó: Balázsfalvi-Ábrám Anna)

Bizonyára az olvasók is tudják, hogy egy-egy kávé, vagy tea mellett lehet a legnagyobb eszmecseréket folytatni, az ÁrÁdáson pedig a Fair Trade szellemében készült finomságok adták az alapot a programok közötti beszélgetéshez, vagy akár elcsendesedéshez, melyek itt is bizonyították: amennyire élénkítik, ugyanúgy nyugtatják meg fogyasztóikat.

Külön említést érdemel a találkozó dicsőítő csapata, melyet a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet lelkes tagjai alkottak. Dalaik tökéletes összhangban voltak az ÁrAdás tematikájával, melyek segítségével a lehető legjobb módon tudtunk ráhangolódni a programokra, én mégis két csúcspontot említenék meg, melyek szívemig hatoltak a hétvége során. Óriási érzés volt a többiek kezét megfogva énekelni egyik kedvenc dalomat, az Óceánokat; a katartikus élményt azonban a záródal hozta el: a Rend Collective-átirat Országod jöjjön el alatt taps, felemelt kezek, ugrálás és teli torokból éneklés söpört végig a rendezvény központi eseményeinek helyet adó TIK kongresszusi termén, mely még a fiatalos hangzásvilágú, református dicsőítések esetén sem gyakran fordul elő. Pláne nem olyasvalakinél, aki egyébként félve meri kiereszteni hangját, ahogyan én. 🙂

Fotó: Szili Petra

Hogy hitünk elmélyítése és a tartalmas programok mellett miről szólt még ÁrAdás? Éjszakai séták a városközpontban. Találkozások régi ismerősökkel. Új barátok szerzése. Közösségi alvás tornatermekben. Folyamatos dallamtapadás. Csak itt tapasztalható energia. Úgy vigyázni egy pohárra, mint korábban soha. Társasozás. Végtelen hosszú sor az étkezéseknél, végtelenített beszélgetésekkel.

Ja, és folyamatos vesződés a vonalkóddal zárható szekrényekkel. De bárcsak még tovább vesződhettünk volna!

Köszönjük ÁrÁdás, hajrá Szeged, hajrá kárpát-medencei református és keresztyén fiatalság!

Szerző: Dezső Attila